Hé, Valaki!!!

Megmondaná, hogy kell bölcsen dönteni?

Mindenért én vagyok a felelős

Már mindenki felhívott.
És elplántálni próbálták bennem a lelkiismeretfurdalást. Hogy N. mindent megtett, és hogy már olyan jó volt… És csak rajtam múlt, hogy nem működhetett… a szakítás is az én bizniszem… csak miattam van, én vagyok a felelős, ő jó, mindent megtett, csak nekem élt…
Szóval egy utolsó putrogány vagyok. Tudom. Ez természetes.
N. hibáiból, az egy és legnagyobb, eredendő bűnéről senki nem beszél. Mintha soha sem létezett volna. Ja, és hogy emiatt én balhéztam… hát mindenhol vannak balhék… igen. De én képtelen vagyok folyamatos balhék közt élni. Nyugalomra vágyom. Felhőtlen és nyugodt kapcsolatra a kislányommal, amibe senki nem pancsol bele minden áldott hétvégén.

Vége

Elköltöztem.
Tegnap este megkérdezte, mi a tervem. Mondtam, lelkem nem bír talpra állni. Nem tudom magam annyira összeszedni már, hogy hosszú távon éljek vele. Sehogy sem megy. Erre azt mondta, majd az idő mindent megold és felvázolt egy gyönyörűséges életet, hogy milyen lesz.
Tudtam, hogy ez nekünk nem sikerülhet, mert az alaphelyzet változatlan, szeretem a kislányom és nem bírok nélküle élni s aki bántani meri apai érzelmeimet , azzal nincs semmi dolgom. És e miatt mi már egy éve agonizálunk. S lassan de biztosan elfogyott belőlem a szerelem. Elfáradt a lelkem. Nem tudok hinni közös jövőnkben.
Elköltöztem, vissza az albérletembe.