Elmúlt a jövőnk
Hogy én mennyit agyalok!
Világos mint a nap, csak a régebbi bejegyzéseimbe kell belenézni, leírtam feketén és fehéren, hogy mi a gond és hogy azon változtatni nem lehet, nem tud. Hiába ígér, fogadkozik a legvégső szakítás pillanatát csak elodázni tudja. S minél később következik ez be, annál később indul el az ember az Új Élete felé. Fourth.
Az a helyzet, hogy már nem érzem magamban azt a tűzet, energiát, odaadást irányában, ami ahhoz kell, hogy vele tudjak élni hátralevő életemben, és hogy egy új családot alapítsak vele. Nem érzek iránta már mély szerelmet, és ez nagyon gáz. Sajnálom. Ez van.
