Új élet. Fourth

Tegnap este órákon keresztül beszélgettünk.
Szakítok. Elmegyek… mondtam. Először próbált támadólag fellépni, aztán higadtabban magyarázkodni, később csak sírt, és könyörgött.
Megszegte a megállapodásunkat, megbántotta apai érzelmeimet. Most bánja, nagyon, szeretne még egy lehetőséget, ígér mindent, fogadkozik.
Nem tudok már hinni neki, bár olyan szépen kér és hajlok rá, hogy még várjam meg a hosszú hétvégét a végső döntéssel, de tudom, hogy nem fog menni, mert a probléma olyan mélyen gyökerezik, hogy ő szinte kívülállónak számít ebben. Egyszerűen nem tehet róla. Ilyen, így van összerakva gyárilag. És e miatt nem is haragszom rá. Csak sajnálom. És magamat is egy kicsit, bár már kész terveim vannak arra vonatkozóan, hogy fogok újra egyedül élni.