Nem. Nem és nem …
Várom, hogy meginduljon bennem az érzelem s érezzem, hogy szeretem.
Nem érzem.
Nem indul meg bennem semmi fellángolás, hit a közös jövő iránt. Csak a szégyenteljes sérelmeket látom magam előtt lelki szemeimmel. No meg a félelmet érzem, ha maradok, előbb vagy utóbb újra szembe kell néznünk a féltékenység irtózatával.
Nem megy, nem bírom lelkileg újra kezdeni. Nem tudok újra hinni.
Tudomásul kell venni, képtelenek vagyunk együtt élni, legalább is én képtelen vagyok vele együtt élni. Egyszerűen nem megy …
Emlékszem erre az érzésre. Tornyosultak a problémák ismét és emiatt nem sikerült a “kezdjük újra játék”. Pedig jó volt vele… Tanulság, SOHA NE KEZD ÚJRA. Nincs értelme. Ha egyszer valami elvan baszva, akkor annak annyi…
ujelet
2008, Augusztus, 18 at 07:05
Csak gondolkozom és gondolkozom, és egyre inkább nem értek semmit. Hogy taszítasz magadtól, azt érzem, tudom, bár nem értem, nem találom a magyarázatát. Direkt bántasz, hogy elkergess magadtól, ne tedd, nem kell, én nem kérek tőled már semmit, csak egyszerűen összezavartál. Egyetlen kérdésem lenne hozzád, ha megengeded. Mivel érdemeltem ki, mi az ami kiváltotta belőled ?
Annyi ellentét van az egészben, hogy kezdem azt hinni, hogy egy színjátéknak vagyok az önkéntelen bábuja. Csak nem értem a játék tétjét….. Ha gondolod…. esetleg megmagyarázhatnád…….
cica-mica
2008, Augusztus, 18 at 16:10
Ellenben itt ebben az esetben neked volt igazad. Az idő megold mindent. Most újra olvastam ezt a posztodat, és annyira messze áll tőlem, hogy nem is hiszem, hogy rólam szólt volna. Mert nem is szólt, még akkor se, ha mindketten azt hittük. Jól van így. Annyit azonban elmondok neked, én semmit nem bántam meg. Azt sem ami megtörtént, azt sem ami nem történt. Most a távlatokból visszanézve, pontosan így szép és teljes-
Elveszítettem egy képzelt szerelmet, de találtam egy jó barátot, és néha ez mindennél többet ér.
Tudom, hogy néha durván be tudok szólni neked is mint másnak is, de nézd el nekem ezt, mert ha néha megbántalak, akkor is azt mondom amit gondolok, és az érzéseim azért tiszták. Soha nem akartalak megbántani, de azért néha tudom, hogy mégis sikerült.
Sajnálom
cica-mica
2008, október, 26 at 13:44
Ja és még valamit, ne várd, hogy meginduljon az érzelem, akkor idnul az be amikor nem is várod, nálam legalábbis így müködik.
cica-mica
2008, október, 26 at 13:45
nem, tényleg nem rólad szól ez a post…
ujelet
2008, október, 26 at 18:07
Persze, hogy nem rólam szól ez a poszt, nagyon jól tudom mi szól rólam és mi nem, de már minden a múlté, lehet, hogy nincs jogom osztani itt az észt, de tényleg, ahogy olvaslak téged, egyre inkább az az érzésem, hogy el kell olvasnod a TITOK című könyvet, akkor jobban megértenéd, mit akarok üzenni neked.
Minden jó szándékom ellenére rosszul értelmezed szavaim, lehet, hogy jobb volna ha befognám a szám?
cica-mica
2008, október, 27 at 10:13
Cica-mica Te annyira bírod a magyar nyelvet, olyan szépen tudsz írni minden féléről és nem beszélve a virágnyelvről… hogy csodaszámba megy… ezért aztán lehet hogy én nem értelek, bennem van a hiba…
egyébként nincs szándékomban taszítani téged… nincs miért…
A titok könyv érdekel… mi a pontos cím? meg az író nevét is add meg lécci… köszönöm
ujelet
2008, október, 27 at 23:27
Hagyjuk már azt a Titok könyvet. Bocsi, csak nem szeretem annyira.
A könyvnek az a címe, hogy Titok és modern pszichológiai megfogalmazások konyhanyelven. Részemről egyfajta megcsúfolása a tudománynak, bár ez már az én szakmai korlátoltságom eredménye. Nem tartom rossznak ezt a könyvet, de kifejezetten jónak sem. Inkább látom benne a profitot, mint a segítőkészséget.
http://bookline.hu/control/producthome?type=22&id=62316
Azt hiszem cica-mica erre a könyvre gondolt.
terika
2008, október, 28 at 18:45
Ha valamit nem értűnk meg, vagy nem tudunk elfogadni terika, attól az még létezik. Különben sok mindenről lehetne vitázni, de én nem vagyok sem térítő, sem megváltó. Lehet, ha mondjuk két évvel ezelőtt olvastam volna azt a könyvet, akkor ugyanúgy vélekednék mint te, de azóta sok minden történt velem, és vannak dolgok, amiket másképp, jobban megértek. Lehet, majd eljön neked is az idő. Az idő?
Szavak,szavak,szavak.
Különben lehet, hogy tévedek, de érzem az írásodban, hogy valamiért iritállak. Nincs okod rá, nem vagyok az ellenfeled, sem itt, sem ott. Erre mondaná a Mester (csak én szólítom így, mert megszoktam, hogy mindenkinek nevet adok,) Majd a következő életedben terika, vagy az azutániban. Mindennek eljön egyszer az ideje.
Igen U. arról a könyvről beszélek, és igenis érdemes elolvasni, bár lehet, hogy még hozzád sem érkezett el? Te döntsd el.
Azt szoktam mondani, hogy nem én megyek el a könyvekért, hanem ők jönnek el hozzám. És ez így van. mert történt meg, hogy nekifogtam valamit olvasni, és letettem, mert nem érdekelt, mert még nem jött el az ideje, hogy elolvassam, aztán honapok, vagy akár évek után olvastam el, és tudtam, na igen, most jött el hozzám ez az üzenet, ez a mondanivaló.
cica mica
2008, október, 28 at 21:43
Nem, nem irritálsz, ezt honnan veszed? Engem a könyv irritál. ^^
Az a bajom ezekkel a profitorientált dolgokkal, hogy elhitetik az olvasóval, hogy a könyv, amit megvett és olvasott az hozta a változást, ami részben igaz is. Viszont a további kényszerképzetből, miszerint valójában nem a könyv okozza a változást, hanem az egyéni akarat, abból nem rángatja ki teljesen. Én fontosnak tartom az önismeretet, tényleg, viszont azt nem szeretem, ha az embernek kell egy külső tényező ahhoz, hogy a hite önmagában megmaradjon.
Ha most ujéletre, mint férfira gondolsz, hogy mi harcban állunk (Te meg én) akkor most tévedsz. ^^ Nem kezdtem ki vele és még csak utalást sem tettem arra, hogy akarok tőle valamit. Nem csak ezt a blogot olvasom, kísérem figyelemmel úgy, hogy közben kommentelek. Nekem ez tökéletesen általános dolog, hogy ami érdekel, vagy aki érdekel, azzal a blogján keresztül kommunikálok.
Nem tudom, hogy pontosan mire gondolsz a dolgok eljövetele alatt. Családos ember vagyok, van Párom, van fizetésem, a mentális mondanivalók is eljutnak hozzám. Egy könyv nem váltja meg az életem, hatással lehet rám, de értékrendszert nem fog alkotni bennem.
Mellesleg nem tudom eldönteni, hogy kettőtök közül ki van jobban kiégve lelkileg.
terika
2008, október, 28 at 22:09
Hehe, kedves terika, most aztán jól felbosszantottalak. SZóval nem vagy féltékeny? Az jó, mert a féltékenység nem vezet sehová, meg aztán felesleges dolog. KIégve?
Sem én sem U. nem vagyunk kiégve, legalábbis én nem úgy érzem.
Róla hadd mondja el Ő, magamról?
Tele vagyok nagyon sok szeretettel, még irántad is kedves terika. És tudod milyen szeretettel? Olyannal ami nem vár semmifajta viszonzást, nem akarlak megváltoztatni, nem akarlak átformálni, egyáltalán nem akarok semmit, csak nevetni, nevetni és szeretetet sugározni. Ha személyesen ismernél, biztosan nem mondanád, hogy ki vagyok égve.
Látod…..még csak nem is bánt ez a dolog, mert egyszerüen nem érzem a magaménak.
cica mica
2008, október, 28 at 22:45
Ja igen, valamit kihagytam. Abban tökéletesen igazad van, hogy egy könyv sem hozhat változást az életedben. SEnki és semmi nem hozhat változást az életedben, csak saját magad. A könyv csak egy tárgy, akár egy ruha, ami arra jó, hogy ha felveszed, elhiteted magaddal és másokkal, hogy mennyire szép vagy. Pedig nem a ruha miatt vagy szép vagy csúnya. Minden belülről sugárzik ki. Na most aztán kifilóztam magam. bocsi
cica mica
2008, október, 28 at 22:49
Nem, nem bosszantottál fel. Komolyan nem. Én nem vetek itt meg senkit. Nem is értem, hogy miről beszélsz. Örülök, ha nem érzed Magadénak a kiégést. Én fogalmaztam rosszul, kérdésként kellett volna feltennem, nem pedig kijelentésként alkalmaznom. Így online elég nehéz meghatározni az egyén érzéseit, megtévesztő lehet egy-egy szó vagy szókapcsolat.
A filózással meg egyetértek. Én is ezt gondolom. Az vagy, amivé válni akarsz, ami lenni akarsz.
Azt nem értem, hogy most fel vagy háborodva vagy sem? Abszolút nem volt ilyen célom ezzel, hogy ide írok és szítsak bármiféle feszültséget.
A sok szeretettel mások felé óvatosan kell bánni, mert visszaélhetnek vele – ezt mondom tapasztalatból. De ettől még nem vagyok megkeseredve, csak óvatosabbá váltam.
terika
2008, október, 28 at 23:56
Lassan kezdjük megérteni egymást. A szeretettel meg annyit, hogy csak akkor tud veled visszaélni más, amikor Te megengeded. Amikor azért szeretsz valakit, hogy viszon szeressen. Igen ez a fajta szeretet fájdalmas tud lenni. Nagy tapasztalatom van benne. De ha azt mondom, hogy szeretlek csak úgy egyszerűen, de nem várok tőled semmi viszonzást. Ha kapok, annak nagyon örvendek, hiszen nem várt ajándék, ha nem nincs baj, hiszen nem is vártam. Az ilyen szeretettel szemben nem tudsz mit tenni. Nem tudsz megbántani, felbosszantani, mert nem várok tőled semmit. Ez olyan ahogyan szeressük a gyermekünket. Bármit tehet, bármilyen lehet, mi akkor is szeretjük.
Nehéz ezt elmagyarázni, de hátha megértetted így is az én nyögdécselő szavaimat. Én még nagyon buta vagyok, még sokszor nem tudom kifejezni magam, úgy ahogyan szeretném,de alakulok……….:) mint pupos gyerek az úthenger alatt…….
cica-mica
2008, október, 29 at 09:53
Értem.
A gyermekünk szeretetét megértem, mivel hogy anyuka is vagyok. ^^
Butának azért nem neveznélek, tapasztalatlannak sem, inkább úgy mondanám olyan vagy, mint aki most kezd élni és számos dologhoz, amiről azt hitted, hogy tudod, a megismerése kapcsán “nősz” fel úgymond; mint mindenki más, ha egy új dolog kerül az életébe. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy lehet azt hisszük, hogy tudunk valamit, de amíg át nem éljük, addig halvány fogalmunk sincs róla, akármit is hiszünk róla. Ebből a gondolatból kifolyólag én azt vallom, hogy nem az életkor számít egyetlen embernél sem, hanem a megélt dolgai és az önmagára való rálátása, környezetnének reális megítélése. Erről még anno Qpeccel sokat beszélgettem msnen… Ah, hiányzik a hülye feje. ^^
terika
2008, október, 29 at 12:00
bingo, most teljesen egy hullámon vagyunk, nekem is hiányzik a hülye feje. az volt az ott….amit nem értettél
de most már érted:)
cica-mica
2008, október, 29 at 12:43
Nem szeretem az online kommunikációt. Én eddig sem értetlenkedtem. Azt nem értettem csak, hogy miből gondolod, hogy haragszom Rád.
Mellesleg én eddig ezeket az elveket vallottam, ehhez nem kellett az internet, hoyg rájöjjek.
terika
2008, október, 29 at 15:19
Izé, lemaradt egy mondat. Azért nem szeretem az online beszélgetéseket, ami komolyabb dolgokról folyik, mert könnyen félreérthető és számos újból való nekifutásra tudjuk elmondani azt, amit eredetileg is akartunk, és a végén kiderül, mint most is, hogy ellentét nem is volt és nem is lesz. Érted.
Macerás. ^^
Ennek ellenére persze szeretek online értekezni bárkivel. ^^ Csak ha a dolgok mélyébe akarunk belelátni akkor azt hiszem, sokkal jobb egy személyes beszélgetés. Persze ez jelen esetben nem kivitelezhető. ^^
terika
2008, október, 29 at 15:22
Nem bizony, mert lehet, hogy te az egyik felében, én a másik felében vagyok a világnak.
Azért jó mégis az online, mert valahogy úgy képzelem el, mint ahogy Enstain mondta, hogy a végtelenben az egyenes meggörbül és találkozik a két végső pont. Nos most is azt lehetne mondani, hogy nincsenek távolságok. Mert te lehetsz akár a Holdon is, mégis úgy tudunk beszélgetni, mintha egy szobában ülnénk egymás mellett. Na jó nem éppen a blogolásra értem, de ez is egyfajta komunikálás.
cica-mica
2008, október, 29 at 17:25