This is the END
Megint itt a vég.
Megint nekem esett, N. féltékenységi rohama elvitte az éjszakát. Megint akkor, mikor együtt voltunk a kislányommal.
Féltem, és féltettem a kislányom, Hogy valami olyasmit tesz ami visszafordíthatatlan. Rettegtem is. Mert N. olyanokat kezdett el beszélni, amiket az ember nem mond.
Például, tudok-e nélküle élni, és tudnék-e a kislányom nélkül élni… mert mi van ha történik vele valami… és mi az hogy őt becézed, engem meg nem… és ahogy néztem a fenekét, akár meg is dughattam volna… de volt ennél cifrább is. És hogy ő gyereket akar, mert mi az hogy nekem van, neki meg nincs és nem fogja ő pesztrálni más gyerekét, mikor neki nincs. Menjek a fenébe, nem fogom az ő életét teljesen tönkre tenni. Keres ő magának mást… Nehezen követtem, mert nagyon álmos voltam és fáradt.
Alig vártam, hogy megnyugodjon és elteljen az éjszaka, hogy szabaduljak. El innen, zakatolt fejemben a gondolat.
EL INNEN MINÉL ELŐBB – EL INNEN!!!!!!!!
Én nem akarok beleszólni, bölcsebb lenne ide nem írni semmit (mindig ezt érzem, ha olvaslak), de azt azért el akartam mondani, hogy sajnálom és hogy bárcsak az én szüleim körme hegyében lett volna ennyi odafigyelés, mint benned.
rugolabnyusz
2008, Május, 7 at 23:01
Köszönöm Virág. Történt ami történt, ragaszkodom a kislányomhoz, mindent beáldozok, hogy neki ne legyen büntetés az élet. S tudom, megéri, mert olyan értékes és érzékeny ember lesz majd belőle, mint Te vagy.
ujelet
2008, Május, 8 at 11:25
Köszönöm szépen:-).
rugolabnyusz
2008, Május, 11 at 20:39