Szombat esti gáz

Kerékpároztam ismét… ma csak egy órát tekertem… elég volt, mert nagyon nyáriasan öltöztem és tíz óra felé már hűvösnek bizonyult…
többször eltekertem szórakozni induló fiatalok mellett… a lányok csinosak, illatosak voltak, a fiuk pedig hangosak… mintha hangerővel kelnének versenyre egymás ellen…
Arra gondoltam, ha most lenne párom, akkor mehetnék én is valamelyik szórakozóhelyre…
jaj, csak azt ne!
nem hiszem, hogy jó volna az nekem… szeszt általában nem iszom, még ilyen alkalmakkor sem jellemző… hogyan érezzem jól magam, ha nem lazítok semmilyen ajzószerrel?
Tudom, vannak emberek akik képesek szesz nélkül is felszabadultan szórakozni… én nem.
Nekem kell egy kicsit inni, és később mindig annyit, hogy a delirium szintem állandóan fent legyen… különben egy búvalbaszott embercsomagként üldögélnék egész este.

Remélem mindenkinek…

REMÉLEM MINDENKINEK SZÉP HÉTVÉGÉJE VAN!

Délutáni light

Vírusos torokgyulladás.
Ebben szenved most a kislányom… volt orvosnál, szigorú diéta, semmi édesség, sok folyadék…
S most fekszik, mert teljesen legyengült, enni nem tud… nincs étvágya… semmi.

Végül is kaptam mindkét nőtől válasz esemest…
Ennyi…
Érdekes, elég a tudat, hogy gondolnak rám és máris jobban érzem magam lelkileg…
Nagy pofával mondogatom, elvagyok egyedül is és csak a kis dolgaimnak élek és mégis szükségem van, legalább egy kis ingerre, jelzésre, hogy valaki gondol rám…

Elvagyok… elmaradt dolgaimat pótolom, hódolok a kedvteléseimnek, csendben megvagyok…
este még van egy munkám, aztán meglátogatom a miniManót… gondoltam viszek neki valamit, de nem lehet… kímélni kell a kis gyomrát. Nagyon fáj, ha nincs jól a kis kincsem…

Szabadidő hirtelen

Reggel haza kellett vinnem a kislányom, mert nem volt jól…
éjjel háromkor újra hányt egy nagyot, aztán megkönnyebbült és folyamatos simogatásom  -hasimat apa- elaludt… de nem volt rendes alvás, folyamatosan dobálta magát, nem nyugodott meg a pocija…
úgy hogy reggel haza vittem, hogy az anyja ápolja… meg hiányzott is neki…

most magamra maradtam… estig szokott velem lenni a kislányom, de most képződött egy csomó szabadidőm… érdekes, mennyire nem tudok mit kezdeni ilyenkor a reám szakadt idővel… tulajdonképpen a legnagyobb probléma az, hogy rengeteg minden tenni valóm volna, sok-sok kedvelt időtöltésem és olyan is ami kötelezettség, de nem bírok választani… próbálok valamiféle prioritást felállítani, de sokszor csak vagyok és hagyom, hogy az idő szerteszálljon…

küldtem esemest mindkét érintettnek… N. és L.-nek… tiszta Hollandia NL…
N. az utolsó ímélemre sem válaszolt, úgy hogy tőle nem várok sokat… de L. válaszolt, épp az előbb…
legalább lélekben, távkapcsolatban nem érzem magam egyedül…
esemes kontakt… ez is egy szint…

Bajos nap meg némi érzelem

Reggel azzal fogadott a boss, hogy elbasztam valamit… nagyon…
s jobban belegondolok, tényleg… igaza van… amatőr voltam, de nagyon…
nehéz ezt túl élni.. s persze az ellendrukkereknek ilyenkor mindig van adaléka ahhoz, hogy miért és mennyire vagyok balfasz… ez az intermezzo rendesen hazavágta a napom…

az némileg segített rajtam, hogy L szinte szerelmet vallott, és hogy ő most nagy döntés előtt áll… s tulajdonképpen dönthetne mellettem, mert a jelen pasija annyira beakarja betonozni, hogy fél… bizonytalan önmagában elsősorban, akarja e a véglegest azzal a pasival… mert ugye itt vagyok én…(aki naon fontos szerepet töltök be az életében…ekkor egy nagyot néztem!)  neki… már sokat mesélt rólam… jajaj… mibe keveredtem megint… ajjaj…

Kislányommal ígéretemhez híven az új játszótéren töltöttük az estét…
de nem igazán tudott játszani, mert elkezdett fájni a hasa… gondoltam, gyomorideg… ilyen szokott nála lenni, mert péntek van stb… de nem este az ágyban hamar elaludt, de aztán újra felébredt és hányt… aztán jobban lett és újra elaludt…
a zavart estének köszönhetően kihagytuk a fürdést és a fogmosást…
most is alszik mint a bunda…
én pedig őrködöm az álma felett…

Kislányommal boldogan 3

Este, mikor végeztem a melóval majd kiesett a szemem az éhségtől…
megcsörgettem az exet, hogy mit csinálnak, mert elvinném a Manót sétálni és elkisérhetne a mekibe vacsorázni… ó már evett, épp most eszik plusz banánt… nem baj akkor kap valami desszertet, mondtam…
Viharzott a kincsem, szinte repült és aztán a nyakamba csimpaszkodott és nem is akarta elengedni… úgy szeretem, hogy így és olyan nagyon örül nekem!!!! aztán sétáltunk… és beszélgettünk… a mekiben vettem magamnak két sajtburgert és csirkefalatkákat, a kislányomnak pedig egy vaniliás fagyit csokiöntettel…
látom ám, hogy az én Manóm kedvetlenül piszkálja a fagyit… kérsz hamburgert? hááát… csak azért nem vettem neked, mert anya azt mondta, hogy már vacsoráztál… tessék, megeheted az apáét ha szeretnéd… felvillanyozódott és kivirult és megette a vacsorámat… olyan édes volt, közben be nem állt a szája, mesélte folyamatosan az oviban aznap történteket…
úgy szeretem ezeket a pillanatokat!!!
Aztán még sétáltunk egy kicsit, ő az utcán kergette a galambokat…

Felébredtem

Még hajnal sincs…
Mindjárt négy óra-
Nem tudok aludni, már vagy fél órája próbálom kitalálni vajon miért?
Éhes vagyok.
Pisilnem is kellett.
Még jó hogy bloggolok… most legalább van mit csinálnom.
Végig néztem a tévécsatornákat ki milyen tartalommal tölti meg az éjszakát. Érdekes. Egy csomó adó hangyás, néhány mozicsatorna nyomja az amerikai filmeket, no és a Hustler…
Ezen a csatornán természetesen kefélnek… de  annyira gagyi módon! Az a szitu, hogy egy iszonyú nagy udvar kellős közepére a rendező kirakott egy lepukkadt sárga fotelt és azon dugott egy néger izomember egy alsókategóriás szőkével… rettenetesen röhejes volt…

Vajon mi az oka az álmatlanságomnak?
Talán az, hogy korán -már tizenegykor- lefeküktem?  (gondoltam kipihenem magam)
Zavar az ex lépése? -mert most aztán valóban magam maradtam? -már partnerkapcsolatilag?
(de ez nem igaz, mert van némi remény… Az eL.

Az imént heves szívdobogásom is volt… talán magas a vérnyomásom?
Vagy csak levegőtlen kissé a Táncsics börtöne? (igaz már nem ez a neve, de új viszont még nincs)

Van ilyen – Pilinszky János

Cseléd akartam lenni. Van ilyen.
Teríteni és leszedni az asztalt.
Ahogy az áldozat föllépked
és a hóhér lejön a dobogóról.

Most az emelvény fokai között
betűz a nap, és ugyanaz a nap,
mintha senkit se vittek volna fel,
ki nem jött vissza. Csönd akartam lenni
és dobogó. Lépcső közé szorult világ.
Senki és semmi. Hétvégi remény.

Végleg vége immár…

Közös képeinket levette az iwiw-ről…
Ez annyit jelent, hogy végleg feladta, már nem számít rám…
Elszámolt a sorssal és helyemet más veszi át. Furcsa érzés. Nem szándékoztam vissza menni hozzá újra, de most, hogy már nem is vár… olyan magamra maradottnak érzem magam.
Pedig semmi sem változott, csak a tudat, hogy már a lehetősége sincs… tudatosan nem kerestem vele a kontaktot, mert akkor sokkal nehezebb lenne megtenni azt amit meg kellett tennem… s most elengedett… már semmilyen szinten nem számol velem… ez a pillanat is eljött és nem gondoltam volna, hogy ennyire érzékenyen érint…

Micsoda alak vagyok… elhagyom és még nekem fáj.
Nagyon nem jó érzés, hogy ő mással…
Féltékenykedem vagy mi? (igen, mert még azért szeretem NA!!!)

Na gyorsan tegyük magunkat ezen túl, mert ennek így kell lennie… úgy van jól ahogy van…
Előre nézz és a többit elrendezi az idő…

Szép nap a tegnap

Klassz volt a mai napom… illetve a tegnapi.
Kellemes munka és évzáró kerti party az oviban.
Kislányom szerepelt, verset mondott és néptáncolt és moderntáncolt is… tök büszke vagyok rá.
Volt zene is bulizene, no meg bohóc, kaja, pia. Készítettem videófelvételt is végre a gyönyörűségemről… Sokáig elmaradtunk, mert jól érezte magát a kincs. Már majdnem hét óra volt mikor eljöttünk. Aztán elmentünk biciklizni. Eltekertünk az új játszótérre, ami olyan hatalmas, hogy órák kérdése, mire a gyermek átdolgozza magát rajta. Sajnos este nyolckor bezárják, mi pedig nyolc előtt tíz perccel érkeztünk, úgy hogy a Mano rohangált össze-vissza, hogy minden játékot sikerüljön kipróbálnia… nem sikerült. E miatt kicsit bánatos volt, de megnyugtattam, hogy pénteken már kora délután kimegyünk és széjjel játszhatja magát…

Aztán értekeztem egyet a házasságról, bár olyan nehéz téma, szinte feldolgozhatatlan… és minden pillanatban tudnék még beszélni róla, mindig másképp, de hát az lehetetlen, hogy a frankót valaki kimondja… olyan nincs. Emberek vannak és történetek.

Éjszakai kerekezés +Cool

Valami csodálatos dolog éjszaka kerékpározni… erdőben, vak sötétségben… alig pislákoló lámpafény az úton… csak találomra kormányoz az ember… próbálja megérezni, merre is van a jó irány… és az érzés, hogy az ember elveszíti a tájékozódó képességét…miközben száguldozik egy kerékpáron…
Élveztem nagyon. Ma is megvolt a másfél órás bringázás. Fél kilenctől tízig hajtottam és downtempo-s zenéimet hallgattam közben. Aztán a forrásnál kicsit megpihentem, no nem azért mert elfáradtam, sokkal inkább, hogy élvezzem a csendet… kikapcsoltam az mp3 lejátszómat és hallgattam a kis tóban tobzódó békák kuruttyolását.

Bringáztam végre! Cool

Egész nap csak az motoszkált a fejemben, hogy ma muszáj kerekeznem…

Munka után még felugrottam a kislányomhoz, vittem neki a gyermeknapi meglepimet… játszottunk kicsit, aztán én altattam… hosszan meséltem neki egy állatos könyvből, amelyben a házi állatoktól az afrikai vadakig minden van… beszélgettünk is róluk, míg nem a kislányom el nem fáradt… s puszis jóéjszakát kívántam a kis kincsemnek…

Este kilenc volt mikor hazaértem, de nem érdekelt különösebben… most fél tizenegy… másfél órát tekertem, nehezen hagytam abba… mert olyan fantasztikus volt, nincs forgalom, hűvös van… közben kedvenc downtempo-s zenémet hallgattam… és csak tekertem, tekertem, tekertem…

Most Cool van minden téren. A pia neve is az amit iszom. Cool. Vodka és limon. Szeretem.

Reggel kilenc

Most ébredtem fel…
ilyen későig sem aludtam mostanában… de nagyon jólesett, bár azt mondják az éjfél előtti alvás a legjobb…
hát az nekem nem megy.
-aki sokat alszik, az keveset él-
Kávézom… mézzel ízesítettem s nem cukorral… finom… már annak aki szereti a mézet… én speciel a vajas kenyéren tudom elképzelni leginkább, úgy szeretem… süteményben sem jó a méz.
Szerintem.
Egy kicsit még teszek-veszek és elmegyek vásárolok valami meglepit a kislányomnak, hisz gyereknap van ma!!!

Összefoglalás egykor

Most már lefekszem.
Tartalmas és változatos nap volt a mai.
Sokat éltem a kislányommal, vittem magammal dolgozni is, így aztán jól érezte magát és én is úgy érzem, mellette vagyok amennyire csak helyzetemből adódhat. S most jó.
Dolgoztam is. No nem volt nagy hajtás, inkább holnap lesz sok dolgom. Ezért aztán ma mindenre jutott egy kis idő, bár kerékpározni ma sem volt lehetőségem.
És váratlanul találkoztam N.-nel.
Aztán a nap lezárásaként a számítógépen elvégeztem néhány, igérvényemet, illetve kéréseket teljesítettem, amelyeket már régen meg kellett voltam tennem, de hát nem volt rá időm.
Ennyi. Most pedig I go to bed. Ja, tanultam is inglisül, majdnem egy órán keresztül…

Véletlen találkozás

Délután vidéki munkám volt, N.-hez közeli helyen. S arra gondoltam, ha már a környéken járok, felhívom, mi van vele. Amolyan baráti érdeklődés lenne tőlem… Nem volt más szándékom. Csak valóban, érezze, hogy attól még, hogy elhagytam, érdeklődöm iránta, mert nem igaz az, hogy nem szeretem…
Erre azt mondja ott van épp ahova én dolgozni megyek!
Zavarban volt és mint régi jó barátok, akik rég nem látták egymást puszival köszöntünk. Jól nézett ki, lebarnulva a szokásos mosolyával és lobogós, hosszú hajával. Nem igazán beszéltünk, ő egy régi kollégájával beszélgetett, én pedig tettem a dolgom s mikor indulnom kellett elbúcsúztam tőle. Örülök, hogy láttalak -mondtam. Magamhoz vontam és homlokon csókoltam. Hagyta. Én még maradok egy darabig -mondta.
Kétszer néztem vissza, hátha összeakad még egyszer a tekintetünk, de ő nem nézett többet rám.

Péntek van!

S ez a nap nagyon más mint a többi.
Ilyenkor izgalommal várom az estét, mert a kislányom velem lesz, nálam alszik és együtt élünk egy napig.
Boldogan készülök e napra, fáradtságot nem kímélve. S igyekszem tartalmas napot szervezni az én gyönyörűségemnek.
Ő is nagyon várja, még nem igazán tudja melyik nap mikor van és hogyan van az hogy holnap után, de folyton azt kérdezi az anyjától, hányat kell még aludni, hogy péntek legyen?
Takarítottam is. Porszívóztam és felmostam.

A pénteki, fokozott izgalmamra is megkaptam a lecseszést N-től anno.. “minek örülsz? érdekes nekem nem örülsz ennyire… csak pénteken lehet mosolyogni?” – ekkor lelkiismeretfurdalásom támadt és sikeresen lelohasztotta bennem a péntek iránti örömöt.
Nos, most immár szabadon örülhetek és ettől könnyűnek érzem magam és boldog vagyok.

Nem igaz

hogy nem hiányzik…
nem igaz, hogy nem szeretem.
nem igaz, hogy nem fáj-
nem igaz, hogy nincs rá szükség…

Egyszerűen nem igazak ezek a vádak.

nem igaz, hogy nem szeretem, csak annyira már nem, hogy felépítsek vele egy új életet…
nem igaz, hogy nem fáj, szenvedek rendesen, mert elhagyni valakit, akivel hatalmasan jó együtt lenni, nem kispálya… de együtt élni már nem tudok és nem szeretnék, mert nem érzem jól magam vele az állandó féltékenységi rohamaitól félve…
nem igaz, hogy nem hiányzik… igen is hiányzik, de félek, hogy csak a sex az ami nagyon hiányzik vele, mert szeretkezésben igen jók voltunk, szabadok, gárlástalanok…

Euroviziós Dalfesztivál

Szavaztam a Bolgárokra. Rajtuk kívül még a Málta együttese tetszett. Egyik sem jutott tovább.
A mi énekesnőnk nagyon a futottak még kategóriában volt. Csézy gyatra dalt adott elő. Se tempó se dallam. Semmi. Erőtlen dal volt az amit énekelt, nem is igazán sajnáltam, hogy nem került be a döntőbe… egyszerűen nem oda való ez a produkció. Ennyi.

Mencseszter és a Cselzi – meg mi a piával

Tegnap a barátomnál voltam és meccset néztünk.
Ittunk is. Vittem unikumot, peszgőt- sör is volt.. no meg süti és pizza.
Élveztem a mérkőzést, remek hajtós meccs volt, tele izgalmakkal… Például, megjósoltam, hogy Ronaldo kihagyja a tizenegyest… valahogy nagyon éreztem.
Közben beszélgettünk és emlékeztünk a régi “szépidőkre”. Jó hogy vannak ők nekem… kicsit kikapcsoltam… szeretem őket.
Érdekes élet volt a “régiszépidőkben”.
Mennyire más.
Kedvenceim pedig elbuktak. Nem szabadott volna Anelkával tizenegyest rúgatni. Kifutott modell és már nincs benne a játék- annyira…

Végképp eltörölve

Nem volt könnyű-
Elhoztam a maradék cuccom N-től.
Nehezen indultam el… de hajtott a vágy, hogy legyek már ezen túl, hisz semmilyen nyugalomról nem lehet szó, amíg ez a kapcsolat látszólagos függésben van…
Beszélgettünk is. Sokáig néztem őt és aztán azt, ahogy bűnvádol, hogy milyen alak vagyok… s hogy velem nem lehet élni… senki sem fog tudni… olyan elköltözős vagyok, megfutamodok a nehézségek elöl… gyáva… ezt a szót is használta, s mikor látta, hogy helyeselek, annyira rákapott, hogy folyton ezt szajkózta… már unalmas volt
Tudom mit veszítettem el és azt is tudom, hogy mit nyertem, mi maradt nekem… s az nem kevés, sőt!!!! Mindenem megmaradt nekem.
Nem mentem bele elemzésekbe, nem kezdtem el magyarázkodni, és azt sem meséltem el neki, hogy milyen jól érzem most magam… biztos megint iszol- vádolt ismét… nem cáfoltam meg, pedig most sem iszom, illetve iszom, valami energia italt, de szeszt azt nem… nincs is szándékomban.
Pedig most lenne indok, hisz egyértelművé tettem számára, hogy nincs remény visszacsinálni a dolgainkat…
Sokáig néztük egymást.
Nem leszek a szeretőd -mondta.
Pedig arra gondoltam, hogy valamilyen szinten lehetnénk barátok, hisz én nem utálom, sőt, szeretem még… de ő semmilyen szín alatt nem akar semmilyen kapcsolatot velem… megértem. Így könnyebb.
- Összeraktam a cuccaid, ahogy kérted… addig reménykedtem, amíg világossá nem tetted, hogy az itt maradt dolgok csak a véletlen műve…
- Öt táska… atyagatya … mi van benne? -be sem fér a kocsiba…
- Miért visszahoztad a többit? – és nevetett. – Nem, nem hoztam vissza semmit.
Pakoltam és végül megöleltem… magamhoz vontam, megszorítottam… nem viszonozta a szorításom…
Megpusziltam a homlokát, és kifordultam az ajtón.. a kocsiból még integettem és ő visszaintett…
Ennyi volt.

A kutyának kölykei lesznek hamarosan. Jó volna látni a kicsiket.