Új Élet. Third.

*Ignotus – Akarom* című versét küldtem el neki, hogy örüljön…és ezt a választ kaptam …
” juj, de szép! Majd elmentem és kinyomtatom! Nagyon
tetszik… Majd ha lesz otthon netünk, akkor én is fogok egy csomó verset
böngészni, jó? Már csak hetek kérdése. Pusszantalak nagyon, és várom a
csendet, az együttlétet, s hogy öledbeborulva a kandallótűz előtt
magambaszippantsam a szerelem meghitt légkörét… mert ez van…”
Aztán este minden másképp alakult… mindenféle gyanúsítgatásokkal esett nekem, feltételezett és nem létező víziókkal bombázott, hogy így és úgy lesz és stb… hogy az esküvőnkön részemről nem lesz senki, és amiért anyám nem szereti őt, nekem nem kellene szóbaállnom vele, és mi csak a családunkkat tudjuk elfogadni…
sokat sírt közben… aztán folyton újrakezdte, hogy kiket szeretek és a rokonságom fontosabb, miért segítek a bátyámnak, miért álok szóba anyámmal… meg az ex- szel….
Sokáig nem tudtam megszólalni…
mitévő legyek? mit mondjak neki, most mikor építjük az új életünket, akkor miben bízzak? mikor már az elején ilyen problémái vannak… azt is a fejemhez vágta, hogy ilyenkor elmenekülök, a problémák elöl… hát most nem, nem menekültem el, megpróbáltam megértetni vele, hogy amit most csinál, az nagyon csúnya dolog, mert a családomnak esett neki, nem személy szerint nekem, és ők mindenkor a családom lesznek, még akkor is, ha nem szereti őket, és az a helyes ha ellene nem korteskedik, hanem elfogad úgy ahogy vagyok a családommal együtt…  Aztán elemeztem a család fogalmát…. nem is tudom, értelmes, intelligens embernek hogy juthatott az eszébe ilyesmi, hogy a családommal zaklasson ilyen szinten.. megdöbbenésemnek adtam hangot, és visszavonulót fújtam s hagytam saját levében főni….
Később, megkérdezte, olvastam e mailt… Mondtam, nem volt időm… Akkor már késő, jött a válasz… hát a fentiek lettek volna… aztán mi lett belőle!!!
Éjjel, mikor bebújtam mellé az ágyba, bocsánatot kért… reggel is még egyszer kért, hogy bocsássak meg neki…
Megtörtént…