Zajlik az élet
Mindig van cél… és egy kicsit haladunk előre. Nekem néha túl gyorsan, de aztán bizalommal fordulok új életünk felé… Tervezünk és alkotunk.. közben zajlik az élet, megállíthatatlanul zakatolunk. Néha felbukkan némi múlt béli emlék, amely emlékeztet az új élet előtti fájdalmakra, de most másképp kezelem le a dolgokat… már csírájában felemelem és megbeszéljük… s nem hagyom elmélyülni… addig nyüstölöm, míg úgy nem látom, hogy túl van rajta… de milyen témák ezek? … ez az.. többnyire az önbizalom hiányára visszavezethető belső gondok, gondolatok… Mint egy pszichológus, úgy működök e párkapcsolatban néha… még nem fáraszt… de próbálom erősíteni. De lehet e erősíteni bármit is ebben a korban? Talán sok munkával egyensúlyban tartani, azt lehet… hát remélem, mert ez ez utolsó esélyünk.
