Szerencsétlenségemmel táncolok
Nevetnem kellett szerencsétlenségemen…
késő este jöttem el a volt családomtól… én altattam a kislányomat, mert az ex dolgozott…
elmentem az Tescoba, hogy vásárolok magamnak némi ennivalót, mert tudtam, nincs semmim sem otthon (sicc!) … fogtam egy kosarat és sétálgattam… majd raktam a kosaramba egy PC World-öt, úgy láttam jó témákkal foglalkozik a márciusi szám, -régen szerettem- betáraztam a coolból is vagy négy üveggel s effektnek egy édes vörösbort is a kosaramba tettem… még egy csomag étcsokis perecet is választottam, meg néhány zsemlyét, mielőtt még a pénztárhoz vonultam… már nagyon nehéz volt a kosár… alig találtam egy működő pénztárat… beálltam volna a sorba, de a pénztárosnő közölte, csak fél óra múlva tud fogadni, most nem fizethetek…fél éjfél volt… azt akarja mondani, még fél órát kell az áruházban töltenem s utána tudok csak fizetni? igen… akkor nem kérek semmit, mondtam és a kosarat letettem a pultra… a viszont látásra… és eljöttem…
majd azon töprengtem, itt állok kaja, pia és edesség nélkül, minden zárva, otthon semmi ennivaló, semmi innivaló… nos ekkor nevettem fel jóízűen, mert jelképessen is , de nagyon a béka segge alatt éreztem magam…
