Reggeli értekezés
Nyúzottan keltem. Alig bírtam magamhoz térni, jöttek esemesek és azt gondoltam, hogy az L ír… de nem. Nem válaszolt az éjszakai esemesemre. Ez egyértelmű elutasításként értékelem. De nem különösen vagyok letörve miatta, mert nem érzek többet iránta, mint kívánom, erős sexuális vonzalmat érzek… nagy mellei vannak.. ennyi. Persze egy ilyen érzéssel is kezdődhet egy kapcsolat, kifejlődhet belőle valami… de aztán az is eszembe jut, hogy megint a nyakamba vegyek egy gondot? Nincs nekem elég?
Közben emilt írtam N.-nek… úgy határoztam, hogy nem fogom kirekeszteni az életemből, nem lépek ki az életéből, mintha mi sem történt volna, írok neki és tartom vele a kapcsolatot, hisz nem haragszom rá… miért is haragudnék? Van olyan, hogy két ember végtelenül szereti egymást és még sem teljesülhet be véglegesen szerelmük… van ilyen…
