Kezdődik kettő
Símán ment a dolog, Monica jött, lányom zavarban kissé, aztán ismerkedés, (lányom azonnal odaadta Monikának a gyöngyfüzésefoglakozáson aznap készített karkötőjét) -még hogy irigy, meg féltékeny.. olyan nagylelkű, hogy faladjaamásikat- -…aztán beszélgetés ami pikk-pakkra átcsapott a lányom magánszámába… nem is tudtam, hogy ilyen jó az előadókészsége! azt játszotta, hogy ő egy tévé és mi kapcsolgatjuk, váltogatunk egyik csatornáról a másikra… ő pedig előadta, azt ami épp az adott csatornán látható, igen élethűen. volt ott minden, paprika tévé, tenisz meccs, időjós, minimax… stb… Jól szórakoztunk Monica-val és ez különösen tetszett a nagylányomnak…
Kezdődik…
talán ma találkoznak… nem vagyok e miatt különösebben ideges. csak szeretném nagyon, hogy sikerüljön… lányom már tud róla, hallott róla, nem fogja váratlanul érinteni, megalapoztam már vele ezt a találkozást… de nem tudhatom ennek ellenére hogy reagál… (megszenvedtünk már egy kísérletet)
Amikor először beszéltem Móniról neki az első kérdése az volt, hogy “Ugye nem olyan mint az eN?”
Mit tudom én milyen? kérdeztem magamban, de neki csak annyit mondtam, szerintem nem…
ma találkoznak és meglátjuk… Moninak azt mondtam, nem muszáj, de örülnék neki mert később előnyös lehet a kapcsolatunk szempontjából -vagy hátrányos- fasz tudja már mi lenne a jó… bassza meg. Tényleg nem is tudom mi lenne a jó.. kettős életet élni? hatalmasan nagy baromság.
Pozitívan gondolkodom. Nem erőltetek semmit. Majd meglátjuk, no meg Moni egészen más mint az eN. eddig . így tapasztaltam. eddig..
Kíváncsian várom a folytatást… mi lesz itt?
Ha csak betoppanok…
Ha csak betoppanok nem mindig örül.tudomásúl veszi, hogy ott vagyok és nagy komolyan játszik tovább és egy pillanatra sem méltat. Szólok hozzá de mintha zavarnám, mert ő már betáblázta az estéjét, nem vagyok a tervben és igen feleslegesnek érzem magam ilyenkor. Aztán megbánom, hogy felmentem. Aztán örülök mégis, mert láttam, pusziltam és érintettem. Nem szereti ha csak úgy betoppanok. Nem férek bele…csak tehetetlenül állok a nappali közepén és elkeseredésem határtalan… szeretnék ilyenkor nem élni…
A boldogság és Ő
A boldogság és én nem jöttünk össze sohasem
Amíg nem kerültem el hozzád
A boldogság és én az vadonatúj szerelem
Amíg nem találtam rád egyszerűnek tűnt a világ
Éltem úgy, ahogy azt mástól láttam
Bölcs nyugalom árnyékában
Szépen, szerényen, álomszegényen
A boldogság és én most jöttünk össze igazán
Most, hogy itt vagy már velem
Most van mit féltenem
Mert a boldogság és én az te meg én
Éltem úgy, ahogy azt mástól láttam
Bölcs nyugalom árnyékában
Szépen, szerényen, álomszegényen
A boldogság és én most jöttünk össze igazán
Most, hogy itt vagy már velem
Most van mit féltenem
Mert a boldogság és én az te meg én
Oooh,
Mert a boldogság és én az te meg én
Ezt a verset, vagy dalszöveget kaptam ma Monicatól vallomás gyanánt…
s azt a használati utasítást mellékelte hozzá, hogy úgy érzi, minden sora igaz, róla szól, mintha ő írta volna… nekem…
szeret… egyre jobban… s már érzem, felelős vagyok miatta, mert teljesen megszelidítettem…
Monica
Az ágyamban alszik… és szuszog, néha meg mocorog… Hatalamasan jó érzés, hogy van.vele kerek a világ. türelmes, talpraesett és tüneményes. és hatalmasan szeret. tényleg nagyon jó a lelkemnek, már éppen berendezkedtem az alone életre, mindörökké… az idők végezetéig, és egyszer csak elémtoppant és szeretem… szép cici, annál is gyönyörűbb punci, világbajnok popsi…s olyan finom a bőre, mint anno a lányomnak volt, bébikorában.ez hogy lehet.nem tudom.mindenesetre ezen hosszasan csodázom folyton s most sem először… mindjárt befejezem a munkám és oda.bele bújok gátlástalanul…
Go to Roma
Nagy kalandozásom újabb állomásához érkeztem. Go to Roma… és nem egyedül, mint anno Londonban. Tulajdonképpen nem igazán volt-van kedvem egyedül tekeregni a világban. pedig az eredeti tervem az volt, kóborgok mindenfelé mint a süket disznó a búzában. De hamar kiderült, semmi kedvem ehhez és így nem is mentem sehova… csak kisebb kalandozásokat tettem az országon belül. De most ismét irány a nagyvilág! Go to Roma… szállás, repjegy rendben… most szervezem a helyi közlekedést 
Mostanában…
Mostanában olyan fáradt vagyok-hogy a nap bármely szakában egy pillanat alatt eltudnék aludni.mint amikor az ember lekapcsolja a villanyt. -katt és seképsehang…
Tegnap vettem egy palmolive tusfürdőt, épp olyat amilyet anno eN használt-(unk)-mint mazohista, azzal zuhiztam.mit mondjak.igen magas a léc…
Hamarosan három napot is együtt töltök a lányommal.fogunk kirándulni is és sokat lustizni is fogunk no meg majálisozunk is és bringázás is lesz a programban.valami végtelen nyugalom költözik a lelkembe, mikor vele vagyok.s ez olyan jó.valahogy így szeretnék, ebben a nyugalomban szeretnék elpusztulni…
eM szopása
Felhívott valami apróság miatt. hangjában semmi extra, mint régen, olyan baráti.én is az voltam.nem éreztettem vele sem haragot.sértést se semmit sőt… végül megkérdeztem hogy van?-ironikusan nevetett, jól. -akkor jólvan mondtam és letettem a letefont.
Egy óra múlva küldött egy esemest, mi volna ha este munka után felmennék hozzá, barátilag beszélgetni… sajnos nemet kellett mondanom, mert valóban sok dolgom volt, képtelenség lett volna… de esemesét olvasva rögtön felállt a farkam… amolyan pavlovireflex szerűen ugrott be a kis agyamba: igen jól tud szopni és hatalmasakat élveztem minden egyes alkalommal, mikor leszopott. -főleg az utolsó alakalommal, mikor már széjjel szopta a farkam, azt hittem itt a vég, akkor szétfeszítette combjaim, megmarkolta a heréimet és tövig bekapta volna, ha belefér a szájába az egész farkam… ott durrantam el.mintha az agyam szívták volna le akkora élvezetet okozott… hát ez jutott eszembe az esemese olvasása közben..
azt hiszem felmegyek hozzá…
Egyszer csak…
Egyszer csak elfelejtek élni.biztosan az lesz. jövök megyek és egyszer csak nem leszek. égve hagyom a villanyt, nem kapcsolom le a tévét, bekpcsolva hagyom a hangfalakat, nem állítom át a fűtést… egyszer csak a dolgom is elfelejtem elintézni és beszarok
a kurva életbe
a faszom kivan már
tényleg
aszarislevanszarva
Napok óta motoszkál bennem ez a velős gondolat.nem az enyém.már azt sem tudom hol olvastam, vagy hallottam.de ez jár a fejemben immár napok óta: aszarislevanszarva…
Lehetett volna…
Lehetett volna az a címe is, hogy nyomott angyal… de nem lett. mert az agyam nyomott, legalább is eddig azt hittem, hogy az, de még sem az.hanem valami más baj van. asszem az idő. az a baj. mindenem nem működik ill.nyikorog.néha alig tudok felkelni az ágyról vagy épp a székről amit akkor ott éppen ülök.aztán ha mégis sikerül akkor meg menni alig tudok.olajozni kellene, de hogy kell azt csinálni?-próbálok mozogni, de mintha nem számítana.függetlenül mindentől letapadt vagyok. ezt kell feldolgoznom mostanában.hogy alig működjek. nem írom le azt a csúnya szót, ami jellemezné halmazállapotom. mert még is van némi önbecsülésem… visszafordítani nem tudom és nem is akarom.minap megkérdezték tőlem, ha újra csinálhatnám az életem hol és mit változtatnék?-sokáig gondolkodtam és nem sok minden jutott az agyamba.talán a feleségemmel máskép élném az un.családi életem, jobban megbecsülném… egyébként minden jól van ahogy van… szeretem az életem.
Nyomott aggyal…
Nyomott aggyal ébredtem… talán a fejemen aludtam.vagy magamra borítottam az egyetlen szekrényem.nemtudom..homályos tekintettel néztem körül.s komolyan el kellett gondolkodnom hol vagyok s egyáltalán mivaaaan? – tegnap azért jobb volt.-állt a farkam ezerrel és eN-re gondoltam, tizenkilenc lehetséges helyzetben keféltünk, végig gondoltam az összeset.(magasles, konyha, medence, autó, történelmi romok, solarium…stb) -kibaszott fasza volt vele a sex.-sohaseholsenkivel nem volt olyan jó mint vele s imádtam nézni dugás közben, ahogy a sportosan izmos teste megfeszült s kéjesen elalélt alattam v.épp felettem, mikor hogy… nem úgy mint eM-el.akivel csak sötétben csináltam.-szerintem fel sem állt volna ha látom… -most megpróbálom összeszedni magam, életet lehelni testembe mert tanulni szeretnék, muszáj tanulni, kell. tegnap csak olvastam. mikor nincs energiám a leckéhez, akkor csak olvasok, most éppen a Suttogó-t. élvezem, nagyon jó fordítás kellemes olvasni, még ilyen angolgyengének is mint amilyen én vagyok. de épp elég ha olvasok. néha kiszótárazok egy-egy szót, ami többször felbukkan és már zavar, hogy nem értem. aztán megyek tovább.lazán.férfiasan … (ez a vége igen nagypofájú lett…)
Váratlanul bukkant fel…
Váratlanul bukkant fel.egy kamion mögött autózott.közvetlen közel jött mögötte s én pedig szemben velük száznegyvennel, majdnem lakott területen.. csak a periférikus látásommal vettem észre az autót és a rendszámtábláját azonnal felismertem.. ő volt. eN. akivel lassan egy éve már, hogy nem voltunk egymáshoz ilyen közel (gyakorlatilag egy méter sem) s milyen érdekes még mindig rááll a szemem, lelkem és felismerem akár kétkiló tempónál is… őt magát nem láttam, mert tükröződött a szélvédő.csak egy sötét folt volt az utastérben…-nem dobogott gyorsabban a szívem, nem kapkodtam a levegőt és még némi veríték sem ült ki a homlokomra.nem is ráncoltam össze.meg nem is bizseregtem-csak tudomásul vettem, ő volt, elment-nem gyűlölöm sőt kerestem az érzést, szeretem e még? de nem találtam semmit.semmit az ég világon, bár biztosan jelent még valamit, hisz egy egész postot szenteltem a vele való találkozásnak…
Utóirat: napközben soxor eszembe jutott a találkozás, elemezgettem magamban, vajon hogy lehetett s rájöttem, talán ő azért húzódott be a kamion mögé oly szorosan, mert nem akarta, hogy észre vegyem, hisz ő meg akarta előzni a teherautót s a kedvező alkalomra várt, kikémlelt s már messziről látta-láthatta, hogy én jövök szemben vele… megbújt talán kicsit…
Reggel? vagy hajnal?
Reggel? vagy hajnal? életvitelemnek mindenképpen éjszaka van.igaz, már kivilágosodott, azt is látom, süt a nap.minden jó lesz.süt a nap, akkor nem lehet baj.-felébredtem, nem is tudom miért ilyen korán.-igaz a nagyfaluba indulok, csak hogy ne legyek már itthon.egy kicsit el innen.sok dolgom nincs.tulajdonképpen semmi sincs.de a nemzetibe benézek, van ott egy kiállítás ami érdekel.aztán talán tekergek.is.ha úgy hozza kedvem, még nem tudom-bár gyűlölöm azt a várost-rettenetesen nagy, mocskos és büdös.és iszonyúan sok az ember, mindig és mindenhol.-aztán arra gondoltam, hazafele beugrom fehérvárra és megérintem rnyuszi karját… aztán eljövök.nem mondok semmit sem, belenézek a szemébe és kész.nem is mondom meg neki ki vagyok.-szerintem észre sem fogja venni.nem is célom hogy észre vegyen.-fantom vagyok.immár.a jobbik oldalról.aztán ki tudja, jobbik e a jobbik, bár ebben az országban ezzzel akifejezéssel csinján kell bánni.jobbik.pozitív szó itt rettenetet jelent.szörnyű.iszonyat ahogy megyünk bele az ország elveszejtésébe.önként és dalolva, micsoda faszkalapok atyagatya, micsoda faszkalapok.és nem fog változni a helyzet, nem is tud változni, mert minuszban az inteligenciahányados… de ezt jobb ha abba hagyom mert keseregni nem akarok, hisz jól van minden. nekem igen és csak ez számít, leszarom.mindent leszarok.-lányom kérdezte tegnap: apa, mi az? barna és büdös? -jaj.. háááát a kaki.. neeem és közben vigyorgott ezerrel: a medve. -szerti a vicceket, egyáltalán szeret nevetni, sokat nevet és humorizál, nekem is folyton viccekkel kell készülnöm, hogy legyen mindig a tarsolyomban egy két ismeretlen, de ez sem olyan fontos, hisz azt is szereti,ha a már unásig felemlegetett vicceket újra elmondjuk és ő ugyan olyan elánnal nevet rajtuk, mint először.. édes, nagyon édes és boldog vagyok hogy van.ő a biztos pont. a tutti, a stabilitásom alapja, ő az aki feltétel nélkül szeret.bizony van ilyen ember és ezért már érdemes élni…
József Attila: Légy ostoba
Légy ostoba. Ne félj. A szép szabadság
csak ostobaság. Eszméink között
rabon ugrálunk, mint az üldözött
majom, ki tépi ketrecének rácsát.
Légy ostoba. A jóság és a béke
csak ostobaság. Ami rend lehet,
majd így ülepszik le szíved felett,
mint medrében a folyó söpredéke.
Légy ostoba. Hogy megszólnak, ne reszkess,
bár nem győzhetsz, nem is lehetsz te vesztes.
Légy oly ostoba, mint majd a halál.
Nem lehet soha nem igaz szavad -
jó leszel, erős, békés és szabad
vendég mult s jövő asztalainál.
József Attila: Majd megöregszel
Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, – azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.
Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.
Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.
Majd tipegsz: s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
“Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem.”
“Mit is tehettem volna?” – kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.
Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.
Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.
1936. okt. – nov.
József Attila: Nagyon fáj
Kivül-belõl
leselkedõ halál elõl
(mint lukba megriadt egérke)amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.
Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -
ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.
Kettõs teher
s kettõs kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,
oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végzõ vadállat.
Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!
És lásd, akadt
nõ, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.
Nincsen helyem
így, élõk közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;
mint a gyerek
kezében a csörgõ csereg,
ha magára hagyottan rázza.
Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,
hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.
A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -
de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?
A csecsemõ
is szenvedi, ha szül a nõ.
Páros kínt enyhíthet alázat.
De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegõdik a gyalázat.
Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, õ ahol jár.
Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.
Ti hû ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.
Nõk, terhetek
viselõk, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.
Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
Ti férfiak,
egymást megtépve nõ miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.
Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.
Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.
Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -
s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.
Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett
kivül-belõl
menekülõ élõ elõl
a legutolsó menedéket.
1936. október-november
Sem fedél, sem törvény…
Sem fedél, sem törvény, sem szabadság, sem pénz, sem csillogás, sem meleg, sem hol, sem mikor, sem sem …
Semmihez sincs kedvem, fáradt vagyok… sok volt a munka ma is és csak egy lélekmelegítő, kikapcsoló filmre vágytam s tessék, véletlenszerűen ez jutott. egy depicsomag fájdalommal vegyítve.-pedig muszáj pozítívan gondolkodni. egyszerűen kell és kész… és lelkiismeretfurdalásom van, mert amikor csak egy kicsit bátorkodom lazítani, mert mondjuk semmihez sincs kedvem, akkor eszembe jut az a sok tennivaló, ami vár rám.-miért van nekem annyi tennivalóm?- miért kell nekem mindenfélét elvállalnom, felvállalnom? soha nem érek semminek sem a végére, soha soha soha soha soha soha… pedig csak lefeküdni és olvasni egy jó könyvet -erre vágyom nagyon, semmi másra…
